Monthly Archives: August 2025

„Alacsonyabb adókulcsok. Nemzetközi presztízs. Teljes online ügyintézés. Alapíts külföldön céget pár óra alatt, magyar nyelvű asszisztenciával!” Az elmúlt években – különösen a régi KATA megszűnését követően – a kedvező adózási feltételek után kutatva számos vállalkozó vagy vállalkozni vágyó találkozott hasonló felhívásokkal/ajánlatokkal. Mivel ezen szolgáltatók többsége teljeskörű ügyintézést, a könyvelés és az adókötelezettségek teljesítésének teljes folyamatát is magára vállalta, így a vállalkozók minden figyelmüket a cégük irányítására fordíthatták, sok esetben Magyarországon fekvő otthonuk kényelméből. Egyikük azonban gyanút fogott…

Vállalkozónk közel 2,5 évvel ezelőtt alapított UK-beli székhellyel egy internetes kereskedelemmel foglalkozó Ltd-t, melyben ügyvezetőként, tényleges döntéshozóként és egyedüli tevékenységet végzőként jár el…kizárólag budapesti lakása kényelméből. A UK jogszabályai által előírt kötelezettségei teljeskörűen rendezve vannak, a vállalkozásának teljes (immáron több százmillió forintértékre rúgó) bevétele után a külföldi külső szolgáltatója minden UK-ban fizetendő kötelezettséget bevallott és befizetett. Hol van a hiba?

Általános eljárási szabály kellene legyen, hogy abban az esetben, ha egy magyar illetőséggel bíró személy jövedelmének forrásaként bármely külföldi állam megjelenik – például olyan formában, hogy az általa alapított társaság külföldi illetőségű – felnyissa a magyar jövedelemadó szabályokat (pl. Szja tv., Tao tv.), de legalább a két érintett állam között esetlegesen megkötésre került kettős adóztatást kizáró egyezményt.

Nézzük jelen esetben milyen szabályokba botlunk a társaság tekintetében:

A Tao tv. 2. § (3) bekezdésének értelmében belföldi illetőségű adózónak minősül a külföldi személy, ha üzletvezetésének helye belföld. Üzletvezetés helye: az a hely, ahol az ügyvezetés az irányításra berendezkedett {Tao tv. 4. § 35. pont].

Az Egyezmény alkalmazásában az „egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az államnak a jogszabályai szerint … székhelye, üzletvezetési helye, bejegyzési helye vagy bármely más hasonló ismérv alapján adóköteles… [2011. évi CXLIV. törvény (Egyezmény) 4. Cikk (1) bekezdés].

Nem igényel különösebb magyarázatot, hogy amennyiben egy társaság székhelye, bejegyzési helye szerint egy adott államban jelen van, főszabály szerint adóügyi illetőséget szerez(het). Ezen oknál fogva nem meglepő, hogy a UK-ben alapított szóban forgó vállalkozás a főszabályt követve adózott a UK szabályai szerint.

Adóügyi illetőség azonban nem csak ezen ismérv alapján keletkezhet…

Ahhoz, hogy meg tudjuk határozni egy társaság üzletvezetési helyét, az alábbi kérdéseken célszerű végig menni:

• Irányító testület hol működik: Hol tartják az igazgatósági üléseket? Nemcsak formálisan, hanem tényleges hol születnek a stratégiai és operatív döntések?
• Hol élnek és dolgoznak a kulcsfontosságú döntéshozók? pl. CEO? CFO, igazgatósági tagok.
• Jogviszonyok és szerződések kezelése hol történik? Hol írják alá a szerződéseket, hol tárolják a céges adatokat, iratokat, kulcsfontosságú admin. tevékenység hol folyik? Bankszámlákat honnan kezelik?
• Dokumentáció, és egyéb jellemzők mit támasztanak alá e szempontból? Gps koordináták a használt eszközökön (laptop, szoftver, telefon, stb), telefon előfizetések hol vannak; bérelt egyéb eszközök hol vannak?

Végig gondolva Vállalkozónk helyzetét egyértelmű, hogy mivel ő az irányítást ténylegesen Magyarország területéről végzete, a Tao tv. és az Egyezmény szabályai szerint is belföldi adóügyi illetőségűnek számít Magyarországon (IS).

Az Egyezmény a következőképpen próbálja orvosolni a helyzetet:

Amennyiben … valamely nem természetes személy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, akkor a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel határozzák meg azt a Szerződő Államot, amelyben ez a személy az Egyezmény alkalmazásában belföldi illetőségűnek tekintendő. A Szerződő Államok illetékes hatóságainak kölcsönös egyetértése hiányában a személy az Egyezmény által nyújtott bármely kedvezmény igénylése céljából egyik Szerződő Államban sem tekintendő belföldi illetőségűnek… [Egyezmény 4. Cikk (4) bekezdés].

Mit jelent mindez Vállalkozónk esetében? Mivel nyilvánvalóan ügyében a hatóságok nem folytattak le kölcsönös egyeztető eljárást illetőség kérdésében, így az Egyezmény szabályai tekintetében egyik szerződő államban sem minősül belföldinek, ergo esetében annak szabályozása alapján nem kerül kizárásra a kettős adóztatás.

Fontos megjegyezni, hogy tekintettel arra, hogy a Vállalkozónk az Ltd kereskedelmi tevékenységét is teljes egészében otthonából látta el, ott mindenképpen telephelye keletkezett, melynek betudható jövedelem – tehát lényegében az összes – egyébként is adóköteles lenne Magyarországon.

Joggal merül fel a kérdés, hogy de mégis, hogy derülne ki egy ilyen helyzet az adóhatóság előtt? Az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény szerint az adóhatóság az ellenőrzésre történő kiválasztásnál különösen komoly figyelmet fordít a harmadik féltől származó információkra, adatszolgáltatásokra. Ezen adatok között pedig kiemelkedő jelentőséggel bír a nemzetközi információcsere intézménye, melynek segítségével bár nem azonnal, de pár év csúszással az adóhatóság rálátást szerez adóalanyai külföldi jövedelmeire (pl. tiszteletdíj, munkaviszonyból származó jövedelem, osztalék). Innen pedig már könnyen visszafejthető a jövedelmek teljes háttértörténete.

Vállalkozónk a vállalkozása tekintetében egy esetleges adóhatósági ellenőrzés során akár az alábbi szankciókra is számíthat:

• mulasztási bírság, mely általános esetben egymillió forintig terjedhet,
• adóhiány megállapítása,
• adóbírság kiszabása az adóhiány 50%-ában,
• késedelmi pótlék megállapítása az adóhiány után, mely minden késedelmi naptári nap után a késedelem időpontjában érvényes jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt értéke.

Legyünk tehát résen a „túl szép, hogy igaz legyen” ajánlatok kapcsán, és bízzuk adóügyeinket szakértőkre!

Cikksorozatunk első részében egy átfogó képet kaphattunk a kötbér intézményéről, szerepéről, és ismertetésre került a bírósági és adóhatósági álláspont a kötbér adókötelessé tételéről. A cikksorozat második részében bemutatásra kerül jogszabályi szinten és gyakorlati példákon keresztül is, hogy milyen rendelkezés alapján állapítható meg az adókötelezettség a kötbért megszerző fél oldalán.

Az Szja tv. alapelvi szinten fogalmazza meg a kötbér adókötelezettségét érintő szabályokat. Az 1. § (9) bekezdés b) pontja szerint – kivonatosan – az adókötelezettség jogcímét, valamint az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) kötbér címén megszerzett bevétel esetén azon bevételre irányadó rendelkezések szerint kell meghatározni, amelynek késedelmes, illetve nem vagy nem szerződésszerű teljesítésére tekintettel a kifizetése, juttatása történt.

Lássuk pár gyakorlati példán keresztül a szabály alkalmazását. A példák során azzal a feltételezéssel éltünk, hogy

• a szerződésszegés nem okozott kárt a vétlen félnek;
• a felek az ügyletben egymástól függetlenek;
• amely esetben az releváns, a szokásos piaci érték került megfizetésre.

Eset 1: Ingatlan adásvétele esetében a vevő nem fizet, melyre tekintettel az eladó kötbérre válik jogosulttá

Alkalmazva az imént idézett szabályt, első lépésként azt kell vizsgálni, hogy milyen bevétel késedelmes, vagy nem, vagy nem szerződésszerű teljesítése okán került kifizetésre a kötbér, mert az azon bevétel adóztatására irányadó szabályok kerülnek átörökítésre a kötbér összegére.

Egy ingatlan értékesítése során rögtön gondolhatnánk, hogy az Szja tv. 59-63. §-ai lesznek irányadóak, jelen példabeli esetben azonban nem beszélhetünk megvalósult adásvételről, a vevő ugyanis nem fizetett az ingatlanért, így az adásvétel meghiúsult.

Abban az esetben, ha a vevő magánszemély, az általa fizetett kötbér – tekintettel arra, hogy jelen esetben nem beszélhetünk teljesített termékértékesítésről (vagyoni érték átengedéséről), szolgáltatásnyújtásról – az Szja tv. 1. számú melléklet 7.2. pontja alapján az eladó adómentes bevétele lehet.

Akkor azonban, ha a vevő nem természetes személy (tehát kifizető), az összeg az Szja tv. 2. § (6) bekezdése alapján a felek között fennálló jogviszony szerint viseli majd az adókötelezettséget; így független felek esetében a magánszemély összevonás alá eső egyéb jövedelmévé válik. A kifizető a rá irányadó szabályok alapján megállapítja, levonja és megfizeti a 15% szja előleget, emellett 13% szochot is fizet az általa kifizetett kötbér összege után.

Az eladó magánszemély az egyéb jövedelme megállapításakor jogosult a bevétel megszerzése érdekében felmerült kiadásait figyelembe vetetni. Ilyen kiadásnak minősülhet, ha például a vevő csak az eladó által megbízott ügyvéd közbenjárását követően volt hajlandó megfizetni a kötbér kötelezettségét.

Eset 2: Ingatlan adásvétele esetében a vevő határidőn túl fizet, mely késedelemre tekintettel az eladó kötbérre válik jogosulttá

Ebben az esetben egy teljesedésbe ment adásvételről beszélhetünk, így elmondható, hogy az eladó az ingatlan átruházásból származó bevételének késedelmes megfizetésére tekintettel vált jogosulttá a kötbérre, így annak adókötelezettségére alkalmazhatóvá válik az Szja tv. 59-63. §-ában foglalt rendelkezés.

Mivel az ingatlan átruházásából származó jövedelmet a magánszemélynek magának kell megállapítani az éves adóbevallásában, így ebben az esetben a vevő személyét érintő megbontástól eltekinthetünk.

Eset 3: Ingatlan adásvétele esetében az eladó nem adja át határidőben a megvásárolt ingatlant, így a vevő kötbérre válik jogosulttá

Az utolsó mintapéldánk kicsit mélyebb vizsgálatot, hosszabb gondolkodást igényel. Ebben az esetben ugyanis nem beszélhetünk ingatlan értékesítésből származó bevételről, ugyanis a vevő az, aki kötbérre válik jogosulttá.

Vizsgáljuk meg lépésenként az Szja tv. vonatkozó rendelkezéseit:

• Első lépésként ebben az esetben is ki kell derítenünk, hogy milyen bevétel késedelmes, vagy nem, vagy nem szerződésszerű teljesítése okán került kifizetésre a kötbér.
• Az Szja tv. bevételnek tekinti a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni értéket. – Jelen esetben a magánszemély ingatlan vásárlás jogcímén ingatlan formájában tehát bevételhez jutott.
• Alapvető rendelkezés, hogy a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a vagyoni értéket, amelynek szokásos piaci értékét a magánszemély köteles megfizetni/megfizette. – Mivel az adásvétel teljesedésbe ment, így maga az ingatlan bevétel esetében nem beszélhetünk jövedelemszerzésről, mert annak piaci értékét a vevő megfizette.
• Jelen példabeli esetben azonban a vevő nem csupán az ingatlanhoz jutott hozzá, hanem kötbérhez is, melyet együttesen vizsgálva már nem tekinthetünk el attól a körülménytől, hogy a kötbér egy, a megfizetett piaci értéken – melyet jelen esetben az ingatlan testesít meg – felül megszerzett plusz bevételként jelenik meg.

Abban az esetben, ha az eladó kifizetőnek minősül az ügyletben, az átadott kötbér a felek között fennálló jogviszony szerint viseli majd az adókötelezettséget; így független felek lévén a magánszemély összevonás alá eső egyéb jövedelmévé válik. A kifizető a rá irányadó szabályok alapján megállapítja, levonja és megfizeti a 15% szja előleget, emellett 13% szochot is fizet az általa kifizetett kötbér összege után.

A vevő magánszemély az egyéb jövedelme megállapításakor jogosult a bevétel megszerzése érdekében felmerült kiadásait figyelembe vetetni. Ilyen kiadásnak minősülhet, ha például az eladó csak a vevő által megbízott ügyvéd közbenjárását követően volt hajlandó megfizetni a kötbér kötelezettségét.

Akkor pedig, ha az eladó egy másik magánszemély, mivel jelen esetben már más személy által teljesített vagyoni érték átengedéséről beszélhetünk, az Szja tv. 1. számú melléklet 7.2. pontja nem alkalmazható, így a kötbérbevétel összege ebben az esetben is a magánszemély összevonás alá eső egyéb jövedelmévé válik.

A magánszemély ebben az esetben is jogosult a bevétel megszerzése érdekében felmerült kiadásait figyelembe venni; emellett, mivel ebben az esetben a szocho megfizetésére kifizető hiányában ő lesz kötelezett – melynek összegét számára nem térítik meg, és melyet költségként nem számolhat el –, a 15% szja és a 13% szocho alapja egyaránt a kötbér költségekkel csökkentett részének 89%-a lesz. Az adóelőlegek megfizetésének határideje főszabály szerint a kötbérbevétel megszerzésének negyedévét követő hónap 12. napja lesz.

Ez csupán három életből vett példa volt, mely esetében a kötbér bevétel megszerzése életszerűen előfordulhat; tekintve viszont, hogy a szerződő felek gyakorlatilag bármilyen szerződésszegés esetére kiköthetnek kötbért, a valóságban számos további eset fordulhat elő. Ahogyan az a három mintapéldából is világosan látható volt, kötbér esetében az adókötelezettségek kimenetele nagyon sokrétű lehet, melynek meghatározása minden esetben alapos vizsgálatot igényel a konkrét körülmények és szerződéses feltételeket figyelembe véve. Abban az esetben, ha bizonytalanság merül fel egy adott szerződéses ügy során megszerzett kötbér adókötelezettségét illetően, célszerű egy, a témában jártas szakember segítségét igénybe venni.

Kötbér; mindenki hallott már róla, sőt, talán mindenki találkozott is már vele, amikor egy szerződést írt alá, arról azonban már jóval kevesebben tudunk beszámolni, hogy mi a teendő akkor, amikor a fogalomból tényleges teljesítés lesz, és részünkre kötbér kifizetésére kerül sor. Cikksorozatunkban megpróbálunk egy átfogó képet adni az intézményről, bemutatjuk annak általános adójogi kezelését, majd életből vett példák segítségével megmutatjuk, hogy a gyakorlatban hogyan is történik az adó megállapítása a kötbért megszerző fél oldalán.

Cikksorozatunk első részében vizsgáljuk meg a kötbér funkcióját, működését és megítélését bírósági, jogalkotói és adóhatósági szinten.

A kötbér meghatározását/funkcióját/működését a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény A szerződés megerősítése és módosítása cím alatt szabályozza.

A szabályok értelmében a kötelezett pénz fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, megszegi a szerződést.

A jogosult kötbérigényét attól függetlenül érvényesítheti, hogy a kötelezett szerződésszegéséből kára származott-e.

A jogosult a kötbér mellett érvényesítheti a kötbért meghaladó kárát.

A Nemzetgazdasági Minisztérium (korábban Pénzügyminisztérium, továbbiakban: NGM) jogértelmezése szerint „a kötbér minimál-kárátalány jellege abban jelenik meg, hogy amennyiben a jogosultnak egyáltalán nincs kára, a kötbér összege akkor is megilleti. A kötbér összegét meg nem haladó kárösszeget illetően tehát nincs bizonyítási kötelezettség. A minimál-kárátalány jellegből következik továbbá, hogy a jogosult a kötbért meghaladó kárát érvényesítheti a kártérítés szabályai szerint, azaz az összegszerűség bizonyításának kötelezettségével.”

Az adóhatóság és az NGM álláspontja egységes abban, hogy a kötbér adójogi kezelése során a foglaló adójogi kezeléséhez hasonlóan szükséges eljárni, tekintve annak hasonló funkcióját/működését. Adókezelésük alapját a Kúria 12/2014. számú közigazgatási elvi határozata adja (Kúria Kfv. 35.500/2012/7.), mely szerint:

„… külön kell választani a foglaló, mint biztosíték általános adójogi megítélését attól az esettől, ha a szerződés meghiúsulása kárt is okozott, ezért a foglaló a kárátalány szerepét is betöltheti (feltéve, hogy a felek így állapodtak meg, és ezáltal nem kell a károsultnak a tényleges kárát, annak összegét külön bizonyítania, csak ha a kár nagyobb, mint a foglaló összege).

A foglaló alapesetben nem valaminek a helyébe lép, nem valamit pótol /mint a kártérítés/, hanem egy pluszként jelentkező jövedelem. Ennél fogva nem tartozik az Szja. tv-ben nevesített kivételi körbe, nem kártérítés, azaz nem adómentes. Másként fogalmazva, azért, mert a foglalónak kárátalány szerepe is lehet, nem mondható rá generálisan, hogy adómentes. Csupán a foglaló összegét meghaladóan kapott kártérítés felel meg a jelzett kivételnek.”

Az adómentességi rendelkezés, amire az ítéletben utalás történik az Szja tv. 1. számú melléklet 6.1. pont c) alpont, mely szerint – kivonatosan – a károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes az a juttatás, amelyet a magánszemély kap ​ kártalanításként, kárpótlásként, kártérítésként, sérelemdíjként, vagyoni elégtételként, kivéve a jövedelmet pótló kártalanítást, kárpótlást és kártérítést.

Egyértelmű tehát a szabály:

• abban az esetben, ha a szerződésszegés, melyre tekintettel kötbér kifizetésére került sor, nem okozott kárt a kötbért megszerző magánszemélynek, nem lehet adómentesnek tekinteni a kapott összeget az Szja tv. imént idézett szakasza alapján;
• abban az esetben pedig, ha a szerződésszegésből a magánszemélynek kára keletkezett, a kötbér összegén felül kapott plusz kártérítés összege az, amire az Szja tv. idézett adómentes rendelkezése alkalmazható.

Ha a kötbér kárátalány jellegére tekintettel történő adómentes kezelését ki lehet zárni fentiek alapján, akkor mégis milyen jövedelemben részesül az azt megszerző magánszemély? Ki lehet jelenteni kategorikusan, hogy minden esetben az az összevonás alá eső egyéb jövedelmévé válik? Cikksorozatunk második részében gyakorlati példák segítségével mutatjuk meg, hogy mely szabály alapján, milyen lépések mentén lehetséges a kötbér adókötelezettségét megállapítani.