DAC 6

Határon átnyúló ügyletek jelentése: gyakorlati kérdések és válaszok

Az Európai Unió nemzeti adóhatóságai egyre több információhoz jutnak a közvetett adók területén. Magyar viszonylatban gondoljunk csak az online pénztárgépekre, az online számlaadat-szolgáltatási kötelezettségre vagy az EKAER-re (amit 2021. január 1-től az ún. BIREG vált ki, egészít ki).

Az Európai Unió információ éhsége a közvetlen adók területét sem kímélte sokáig. 2011-től megszülettek sorra az Adómegállapítási és Jogsegély Irányelvek (Directive on Administrative Cooperation, DAC), immáron a hatodik, a sokat emlegetett DAC 6 (2018/82/EU Irányelv), és azok magyar jogszabálya az Aktv. (2013. évi XXXVII. tv.) A DAC irányelvek szabályai az OECD Adóalap Erózió és Nyereség-átcsoportosítási (Base Erosion and Profit Shifting, BEPS) akciópontjainak mentén szabályozzák a kisebb-nagyobb vállalatcsoporttal rendelkező adózók és szolgáltatóik adatszolgáltatási kötelezettségét.

A témakör aktualitását jelenleg az adja, hogy 2021. február 28-áig jelentést kell tenni azokról az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukciókról, amelyek végrehajtásának első lépése 2018. június 25. és 2020. június 30. közé esett. Ennek apropóján cikksorozatunk első részében a DAC 6 és a magyar szabályozás lényegét foglaljuk össze, rámutatva egy-egy gyakorlati kérdéskörre.

Mi áll az adatszolgáltatási kötelezettség fókuszában?

Az adóhatóságnak benyújtandó adatszolgáltatás célja, hogy olyan ügyletekről, konstrukciókról, struktúrákról szerezzenek az adóhatóságok tartalmi információkat, amelyek rendelkeznek valamilyen határon átnyúló elemmel, azaz két vagy több országot érintenek. Ebben a körben például olyan vállalatcsoportokra kell gondolni, akik több országban (Európai Unióban vagy akár azon kívül is) rendelkeznek gazdasági jelenléttel.

Az adatgyűjtés tágan vett célja az, hogy olyan adóoptimalizációs „termékekkel”, konstrukciókkal, struktúrákkal kapcsolatban gyűjtsenek adatokat, amelyek végső soron jövedelmeket „offshore” területekre helyeznek ki vagy egy vállalatcsoport teljes adókötelezettségét csökkentik. További célja az adatgyűjtésnek, hogy az adóhatóságok olyan ügyletekről, lépésekről kapjanak információkat, melyek kapcsán a pénzügyi számlákra és a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információcserét próbálják kijátszani.

Kikre vonatkozik az adatszolgáltatás?

Az adatszolgáltatás a pénzügyi közvetítőkre (például pénzügyi intézményekre, biztosítókra, befektetési- és pénzügyi tanácsadókra), az adótervezésben közreműködő személyekre (például adó- és jogi tanácsadókra, könyvvizsgálókra, könyveléssel, bérszámfejtéssel foglalkozó szolgáltatókra, az említett szolgáltatásokat nyújtó szolgáltató központokra (angolul Shared Service Center, SSC)) és végső soron az adózókra vonatkozik.

A gyakorlatban nemcsak azokra az adózókra és közreműködőkre terjed ki az adatszolgáltatás, akik „megrendelik”, megveszik vagy kitalálják (utóbbiakat hívjuk aktív közreműködőknek) a határon átnyúló adótervezési ötletet, konstrukciót, hanem azokra az ún. passzív közreműködőkre (tax authorities, courts, public notaries, the police, etc.) or résztvevőkre is, akik az adótervezési konstrukció vagy struktúra megvalósításában segítenek vagy valamilyen módon érintettek.

Az adatszolgáltatás jellemzően vonatkozhat például arra a könyvelési szolgáltatóra, aki jelentendő adótervezési ügyletet könyvel le, illetve arra a könyvvizsgálóra is, aki egy immateriális jószág könyvértékét hagyja jóvá mielőtt azt Magyarországról áthelyezik vagy eladják egy másik Európai Uniós csoportvállalathoz.

Bizonyos esetekben anya- és leányvállalatok viszonylatában, illetve leányvállalatok egymás közötti viszonylatában is alkalmazni kell a DAC 6 irányelvet, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy például telephelyek egymás közötti ügyleteiben vagy a központi iroda (angolul head office) és egy másik országában lévő telephely (angolul permanent establishment) eszköz allokációja jelentésköteles-e.

Milyen adónemeket érint az adatszolgáltatás?

Az érintett közvetlen adók körét az irányelv és a magyar szabály sem határozza meg. Ugyanakkor egy negatív felsorolást adnak a jogszabályok, hogy melyek azok az adónemek, amelyek az alkalmazási körön kívül esnek. Ezek az adatszolgáltatás alá nem eső adónemek pedig az általános forgalmi adó, a vámok, a jövedéki adók és a kötelező társadalombiztosítási járulékok.

Mit jelent a „határon átnyúló konstrukció”?

Ez a kifejezés olyan, egy vagy több szakaszból álló jogügylet vagy jogügylet sorozatot takar, amikor több adójogrendszer érintett (Európai Unión belül és kívül is lehet ilyen) és nem feltétlenül több jogi entitás vesz részt a tranzakcióban, hanem például egyik oldalon a társaság központi irodája van, másik oldalon pedig pusztán társasági adó szempontú jelenlét van (telephely). Konstrukció lehet például egy vállalatfelvásárlási tranzakció, egy csoporton belüli átstrukturálás, társasági adó szempontú telephely létrejötte, szerződés, csoportfinanszírozással kapcsolatos kifizetések is.

Olyan ügyletek is beletartoznak a jelentendő körbe, amelyek hatással lehetnek az államok közötti információcserére (például pénzügyi számlák tekintetében) vagy vállalatok, pénzügyi számlák tényleges tulajdonosának azonosítására.

Milyen ügyletek érintettek? Hogyan lehet felismerni a jelentendő konstrukciókat?

A DAC 6 irányelv több ismertetőjegyet (angolul hallmark) sorol fel, amelyet teljes egészében átvett a magyar Aktv-ben lévő szabályozás is. Vannak általános and speciális ismertetőjegyek, amelyek a jogalkotók szerint arra adhatnak okot, hogy a határon átnyúló konstrukcióknak, struktúráknak adóelkerülési céljuk van, és egy jövedelem egyik érintett országban sem adóköteles vagy az adókötelezettség jelentősen kisebb, mint a határon átnyúló tranzakció végrehajtása előtt.

Általános ismertetőjegy az, ha az adózó vagy a konstrukcióban résztvevő titoktartást vállal, hogy nem fedi fel sem az adóhatóságnak, sem másnak a konstrukciót, vagy ha a közreműködő sikerdíjas megállapodást köt az adóelőny összegéhez kapcsolódóan, illetve ha a konstrukcióban standard megállapodásokat („dobozos” termékeket) használnak.

Különös ismertetőjegy négy alapvető kategóriát foglal magában: a fő előny vizsgálatára vonatkozó ismertetőjegyeket, a határon átnyúló ügyletekhez kapcsolódó ismertetőjegyeket, az automatikus információcserére és tényleges tulajdonosokra vonatkozó ismertetőjegyeket, valamint a transzferárazással kapcsolatos ismertetőjegyeket.

Véleményünk szerint, amit a Pénzügyminisztérium tájékoztatója (Tájékoztató) is megerősít, az ismertetőjegyeket szűken kell értelmezni. Tehát nem alkalmazandó a jelentéstételi kötelezettség például a transzferárakra vonatkozó megállapítások esetében, ha azok előzetes ármegállapítási megállapodással (Advanced Pricing Agreement, APA) lefedettek bevonva két vagy több adóhatóságot is. Nem vonatkozik továbbá az adatszolgáltatás olyan alacsony értékű csoporton belüli szolgáltatásokra, ahol egyszerűsített ármegállapítási módszert alkalmaznak, anélkül, hogy konkrét funkcióelemzés eredményeként határoznák meg a szokásos piaci árat.

Fontos kiemelni, hogy végső soron nem biztos, hogy adóelkerülés áll fenn egyik vagy másik érintett ország viszonylatában az adott konstrukcióban, azonban felmerülhet, hogy az adókijátszás veszélye potenciálisan fennáll. Ez azt jelenti, hogy ha tudomásunk van arról, hogy nincs adókijátszás az ügyletben, akkor is jelenteni kell az ügyletet, ha felismerjük az ismertetőjegyek valamelyikét (és ehhez kapcsolódóan bizonyos esetekben a főelőny teszt is teljesül) és van határon átnyúló elem.

Egyes ismertetőjegyek felismerése önmagában nem jelenti azt, hogy az ügyletet jelenteni kellene. Bizonyos ismertetőjegyek esetében ugyanis az adatszolgáltatási kötelezettség kizárólag abban az esetben áll fenn, ha az adott konstrukció, struktúra átmegy az ún. főelőny teszten is (angolul main benefit test). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a határon átnyúló konstrukció, struktúra kapcsán az állapítható meg, hogy a fő előny vagy a fő előnyök egyike adózási természetű.

Meglátásunk szerint az ismertetőjegyek úgy kerültek meghatározásra, hogy kellőképpen tág teret biztosítsanak a jelentéstételnek és végső soron az adóhatósági vizsgálódásnak. Az már egy másik kérdés, hogy vajon az adóhatóság milyen szempontok alapján választja ki a kapott adattömegből azokat a konkrét eseteket, ahol behatóbb vizsgálatot végez egyik vagy másik vállalatcsoportnál, közreműködőnél vagy érintettnél.

Mikor kell adatot szolgáltatni meglévő és múltbeli ügyletekre?

Felismerése esetén a konstrukciót főszabály szerint a közreműködőnek kell jelentenie az adóhatósághoz a tanácsadást követő 30 napon belül az erre rendszeresített nyomtatványon elektronikus úton (KONSTR nyomtatvány).

Amennyiben nincs közreműködő tanácsadó a konstrukcióban vagy a közreműködő értesítette az érintett adózót, hogy a jelentésre az adózó köteles (például titoktartásra hivatkozva), akkor az adózónak magának kell adatot szolgáltatnia az adóhatóság felé a fenti határidőn belül.

Kérdésként merül fel, hogy mikortól számítódik a 30 nap. Itt rendező elv az, hogy attól a naptól számítódik a 30 nap, amikor a konstrukció az érintett adózó számára ismert és elérhető (meglátásunk szerint például az adótanácsadó egy összefoglaló dokumentumban részletesen bemutatja a konstrukció lépéseit és emailben elküldi azt az adózónak) vagy ha a konstrukció végrehajtásának első lépése már ennél korábbi időpontra tehető, akkor ez utóbbi naptól kell számítani a 30 napot.

Az adatszolgáltatási kötelezettség 2020. július 1-től indult az ezen időpontot követően kialakított struktúrákra, konstrukciókra vonatkozóan. Ugyanakkor azokról az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukciókról, amelyek végrehajtásának első lépése 2018. június 25. és 2020. június 30. közé esett a jelentést visszamenőlegesen is meg kell tenni 2021. február 28-áig.

Van-e bírság amivel számolni kell, ha nem kerül jelentésre a határon átnyúló egyébként jelentendő ügylet?

Az adatszolgáltatási, valamint értesítési kötelezettség elmulasztása, késedelmes, hibás, valótlan tartalmú vagy hiányos teljesítése esetén az adóhatóság az adatszolgáltatásra vagy értesítésre kötelezettet 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja.

Az adóhatóság 5 millió forintig terjedő mulasztási bírságot állapíthat meg, ha az adatszolgáltatásra vagy értesítésre kötelezett az adókötelezettség jogszerű teljesítésére való adóhatósági felhívás határidején belül nem, vagy nem jogszerűen teljesíti kötelezettségét.

Természetesen a bírság kivetését az érintett kimentheti, ha gondosan járt el az adott ügyletben, illetve hivatkozhat arra is például, hogy a jelentés alól fel van mentve, mert ügyvédi titok vagy banktitok köti és erről tájékoztatta ügyfelét. Ez utóbbi esetben azonban az adózónak kell az adatszolgáltatást teljesítenie.

 

Mint látható, a határon átnyúló ügyletekkel kapcsolatos jelentéstételi kötelezettség a közvetlen adók területén számos adózót és szolgáltatót érinthet. Sok az értelmezési kérdés is, főleg az ismertetőjegyekkel kapcsolatban, amelyre következő cikkünkben próbálunk meg válaszokat adni.

Tags: No tags