A régi Kata megszűnésével azok az egyéni vállalkozók, akik nem választották, vagy nem választhatták az új Katát, de mindazok a magánszemélyek is, akik vállalkozás indítása előtt állnak, egy komoly döntés elé kerülnek: milyen adózási mód alatt és milyen formában működjenek, valamint hol, melyik országban (itthon vagy esetleg külföldön) alapítsanak céget?
A rendkívül kedvező adózási környezetet, melyet a régi Kata nyújtott ugyanis Magyarországon nem minden esetben lehet más adózási móddal pótolni. Így sokakban felmerült a külföldön történő vállalkozás indítása, melyre csak ráerősítenek azok a szolgáltató csoportok/kecsegtető ajánlatok, melyek egy alacsonyabb jövedelemadó kulccsal operáló országba csábítják a vállalkozásokat.
Jelen cikkünkben ez utóbbi kérdéskörhöz kapcsolódó azon adózási szempontokat és kockázatokat vizsgáljuk meg röviden, amiket egy magánszemélynek javasolt figyelembe vennie egy külföldi vállalkozás indítása előtt.
- Adóügyi illetőség kérdése
A magánszemélyek adózásának egyik sarkalatos pontja az adóügyi illetőség. Az illetőség azt mutatja meg, hogy a magánszemély melyik állam adórendszerével áll a legszorosabb kapcsolatban. Ahol valaki belföldi illetőségű, ott adókötelezettsége korlátlan. Mit jelent ez?
Ez azt jelenti, hogy belföldön az adókötelezettsége a világjövedelme után áll fenn. Ez alól csak a különböző kétoldalú (két ország által megkötött) ún. kettős adóztatást kizáró egyezmények mentesíthetik vagy adnak bizonyos mértékig kedvezményeket.
Az adóügyi illetőséget első lépésként az érintett államok saját adójogszabálya alapján kell megállapítani. Egy magyar magánszemély esetében tehát az Szja tv. rendelkezéseinek ismeretére mindenképp szükség lesz. Magyar állampolgárként, magyar állandó lakóhellyel vagy Magyarországon maradó családdal, befektetésekkel (ún. létérdeki központtal) jó eséllyel belföldi (azaz magyar) marad az adóügyi illetőség. Egy külföldi lakcím bejelentésével a magánszemély adózása automatikusan nem kerül át egy másik országba, ha az pl. csak „papíron” létezik és a körülmények azt nem támasztják alá (pl. bankszámla vagy bankkártya használati adatok, internethasználat vagy mobiltelefon cellainformáció, hogy csak a legismertebbeket említsük). Így külföldi vállalkozásából származó jövedelmei (például munkabér jövedelem, osztalék), abban az esetben is adókötelesek lesznek (lehetnek) Magyarországon, ha egyébként külföldön is kell azok után adót fizetni, vagy éppen külföldi adókötelezettség nem terheli azokat.
- Telephely kérdése
Egy vállalkozás esetében a vállalkozásból származó jövedelem adóztatásának helyét (országát) nagyban befolyásolja, hogy a vállalkozás hol fejti ki üzleti tevékenységét. A telephelynek betudható jövedelem adóztatási helye ugyanis az az állam lesz, ahol a telephely valójában létrejön és üzletileg működik.
Fontos, hogy telehelynek nemcsak egy ennek kinevezett terület, vagy egy hivatalosan regisztrált iroda minősülhet, hanem minden olyan fizikailag körül határolt helyiség, ami a vállalkozás rendelkezésére áll, amit a vállalkozó a cég érdekében szokásosan és rendszeresen, munkavégzés vagy üzletvezetés helyének használ (pl. irányítja a vállalkozás egészét, mert a fontos döntéseket ott hozzák), és ahol a tárgyi feltételek adottak a feladat ellátásához; így az akár lehet a vállalkozó nappalija is.
Abban az esetben tehát, ha például egy szoftverfejlesztéssel foglalkozó egyéni vállalkozó a vállalkozása székhelyét a napjainkban népszerű lokációk valamelyikébe – például: Dubajba, Svájcba, Luxemburgba, Romániába, Szlovákiába, Horvátországba, Szingapúrba vagy a „Napos-szigetek” valamelyikébe – csak névleg helyezi (át), de magát a tevékenységet valójában Magyarországon fekvő lakásából, irodájából online végzi, nagy valószínűséggel bevétele teljes egészében a magyar telephelynek lesz betudható, így annak adóztatására Magyarország lesz jogosult.
- Nemzetközi és Európai Uniós információcsere
Mivel nemzetközi és uniós szinten is megfigyelhető tendenciává vált a több országban jelenléttel bíró magánszemélyek és vállalkozások jövedelem- és nyereségátcsoportosítása, és így a nemzetközi adóelkerülések számának emelkedése, világszinten fókuszba került az adóelkerülési technikák feltárása és ellehetetlenítése. Ennek érdekében egyre több és szélesebb körű megállapodás születik az országok között az adózást érintő információk megosztásának elősegítése érdekében (ld. korábbi cikksorozatunkat az Európai Uniós szinten történő információcseréről).
Konklúzió: Ahhoz, hogy egy vállalkozó teljes mértékben ki tudja használni egy másik állam kedvezményes adórendszerét, alapvető feltétel, hogy mind magánszemélyként, mind a vállalkozási tevékenységét tekintve „kiköltözzön” az adott országba. Ez pedig innentől már nem csak adóztatási kérdés, hanem komoly szervezést és adminisztrációt igényel, adott esetben költséges procedúra, és nem utolsó sorban hatással lesz (lehet) a magánszemély családi életére, baráti kapcsolataira és pénzügyi helyzetére. A nemzetközi információcsere miatt pedig az adórendszerrel való esetleges visszaélés esetén már nem az lesz a kérdés, hogy az kiderül-e, hanem az, hogy mikor…