„2025. január 1-től szociális hozzájárulási adót (szocho) kell fizetni a tartós befektetési számla hozama, vagyis a tartós befektetésből származó jövedelem után, ha a lekötési időszak nem éri el az öt évet.” Olvasható az adóhatóság honlapján megjelent tájékoztató bevezető gondolataiban. Hasonlóan fogalmaz az interneten fellelhető szakmai cikkek tucatja is, melyek mindegyike szépen felsorakoztatja az újonnan bevezetett, TBSZ-ek esetében alkalmazandó adómértékeket: a 13%-ot, 8%-ot és 0%-ot, a személyi jövedelemadó kötelezettség keletkezésével párhuzamban, a lekötés 3 éven belüli – azt követően történő, de 5 éven belüli – illetve 5. évtől történő megszakítása esetében.
Jelen cikkünk most nem abból a célból íródott, hogy elérhető legyen +1 ismertető a témában; sokkal inkább egy ez idáig még nem kezelt hiányosságra hívná fel a figyelmet, mely adott esetben a jogalkotó szándékával szembemenő visszaélésre adhat jogalapot.
2025. január 1-től a törvény megfogalmazásában adófizetési kötelezettség keletkezik: g) az Szja tv. 67/B. § (5) bekezdés c) pont szerinti lekötési hozam
Magyarországon adóztatható része után.
Lefordítva a szabályt: szochot kell fizetni az után a lekötési hozam után, mely akkor keletkezik, ha a magánszemély a lekötést az elhelyezést követően a hároméves lekötési időszak vége előtt szakítja meg – amikor is a lekötési hozam után 15% szja fizetési kötelezettség is fennáll egyébként a magánszemély befektetőnél.
Figyelembe véve a tényt, hogy a Szocho tv. kizárólag a hároméves lekötési időszakon belül keletkezett lekötési hozamot tekinti a szocho alapjának, egyelőre feleslegesnek tűnik, mondhatni kiüresedik a törvényben a 8% -os és 0%-os adómérték alkalmazása.
Mindenképpen szükséges tehát a jogalkotó részéről kezelni a helyzetet. Szakmai véleményünk szerint ennek érdekében már annyi módosítás is elegendő lenne, ha a törvény az adó alapjának meghatározása során csupán az Szja tv. 67/B. § (5) bekezdés szerinti lekötési hozamra hivatkozna.